Folytatódni látszik az egykor legnépszerűbb magyar politikai napilap tulajdonlása körüli kálvária. A kilencedik éve ismét ellenzéki újságnak számító, ezáltal példányszámát az évtized közepi 50 ezer körülről csaknem 60 ezerre emelő lap nem cáfolt pénzügyi nehézségeinek megoldására és újrastrukturálására keres új tőkeerős szakmai befektetőt. A lap közleménye szerint "a megváltozott piaci igényekhez igazodva társaságunk nagyobb hangsúlyt fektet a színes mellékletekre, kiadványokra, valamint az online és multimédiás tartalomra". A cég önálló arculattal tervezi felépíteni hírportálját, amely "az online kommunikációs és interaktív szolgáltatások legújabb vívmányait, a VoIP és a VidIP lehetőségeit, a blogolás mellett vlogolást is lehetővé tesz, valamint saját, ingyenes levelezőrendszert üzemeltet".
A Népszabadság lehetséges tulajdonosai között külföldi és belföldi befektetőket is emlegetnek. Az 1990-es rendszerváltásig az állampárt tulajdonában lévő lap – amely ráadásul politikai kötődését próbálta látványosan feladni, amikor 1994-ben szocialista napilapról országos napilapra keresztelte át magát – a piaci viszonyok kezdetén német többségi tulajdonba került, a Bertelsmann-tulajdonos mellett azonban a szocialista párthoz kötődő Szabad Sajtó Alapítvány jelentős befolyással volt a lap működésére. A Bertelsmanntól 2003-ban került át az újság a Ringier érdekeltségébe, ám ekkor már komoly nehézségekkel küzdött. Noha a 2002-től nyolc éven át tartó szocialista kormányzás lehetővé tette (vagy inkább tette volna) számos exkluzív kormányzat információ megszerzését – aminek látványos példáját jelenti a 2010 óta immár több mint 2500 saját értesüléssel büszkélkedő Magyar Nemzet –, ám a lap 2002-es, csaknem 200 ezres példányszáma mégis felére csökkent nyolc év alatt.
Ekkor már számos átszervezési, majd eladási kísérlet volt a lapnál. A Népszabadság azonban sem az online megjelenéshez, sem a bulvárosabb témák kezeléséhez való viszonyát nem tudta következetesen képviselni. A tulajdonosok elbocsátásokkal és kinevezésekkel, átszervezésekkel próbálták a lap helyzetét konszolidálni, miközben 2009-től folyamatosan tárgyaltak lehetséges befektetőkkel. Volt olyan forgatókönyv, amely szerint a megyei lappiacon és a magazinok piacán erős Axel Springer vette volna meg az újságot, majd a szintén megyei lapokkal foglalkozó, de HVG-ben is érdekelt német befektetőcsoportot képviselő Pannon Lapok Társasága érdeklődött az újság iránt.
Hírek szerint a 2010-es évek közepén, politikai fricskának szánva, vételi ajánlatot tett a lapra Simicska Lajos jobboldali nagyvállalkozó és Fellegi Tamás, aki egy időben az Orbán-kormánynak is tagja volt. A lap iránt a hírek szerint később egy kínai-vietnámi családi vegyesvállalat is érdeklődött, de mire az üzletet megköthették volna, a vevőjelölt eltűnt. Pletykák szerint az egész céget – ami egy hattagú családot jelent – letartóztatták, részben termékhamisítás, részben kendertermesztés miatt, de ezt hivatalosan senki nem erősítette meg.
A Népszabadság lehetséges tulajdonosai között emlegették az elmúlt években Demján Sándort és Csányi Sándort is, de előbbi mindenáron plázát akart építeni a szerkesztőség helyén, utóbbi pedig élelmiszer-ipari tevékenységgel bővítette volna annak profilját, mely szándékok a szerkesztőség és a Szabad Sajtó heves ellenállásába ütköztek. A legfrissebb hírek szerint a lap eladásáról most egy orosz partnerrel tárgyalnak, ám problémát jelent, hogy a részvénycsomagért a vevő mindössze tíz raklap vodkát és kétszázötven marmonkanna olajat kínált fel.
