Nemzeti Hírügynökség (Nemhír) – Dokumentumszolgálat
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Asszonyok, sőt, Anyák! Magyarok, barátaim, nemzetisorsközösségi társaim! Nyolcmillió magyar minden emberi kézzel meghúzott határon innen és túl, határok nélküli eszmei-lelki közösségben! Vagy, közvetlenebb hangon, ahogy azt Fülig Jimmy is tette: szervusz nép, szervusz király!
A megújulás küzdelem. Sorsfordító küzdelmet vívunk, a Kétharmados Forradalom büszke, dicsőséges és sorsfordító harmincnyolcadik évében is. Hosszú idő ez, sok víz lefolyt a Dunán, de aki fél a víztől, ne egyen halat, egyébként pedig aki siet, elkésik! (taps)
Barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim! Ne feledjük: aki á-t mond, mondjon bé-t is. Tudjuk a klasszikus magyar költő bölcsességét, vigyázó szemünket Pekingre vessük, hiszen ár ellen nehéz úszni és az arany a sárban is arany. Verekedő pásztorok közt jó dolga van a farkasnak, az ellőtt nyilat nehéz visszahozni.
Barátaim, küzdőtársaim! Kétszer ad, aki gyorsan ad, hát ne legyünk restek, adjunk. Hiszen jobb adni, mint kapni. De hátrább az agarakkal: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. A múlt visszatérhet, a múlt válságai, a válságnak a terhei itt lihegnek a nyakunkban. Felelősségrevonás kell, nem lehet tovább az, hogy a múlt gyökerei minden lépésünket befolyásolják, hogy nyolc évnyi szocialista kormányzás tévedései meggyötörjék a derék magyar embereket, akik hadat üzentek a múlt erőinek, az államadósságnak, az igazságtalanságnak. Hiszen tudjuk: "Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó" (taps, nevetés), az ilyen ember olyan, mint Gorcsev Iván, sohasem mond igazat, de nem is hazudik.
Nehéz örökségünk van, nem tehetjük ki magunkat többé a piacok kényekedvének, mert aki egyszer hazudni mer, többet hitelt nem érdemel. Tudnunk kell, nem mindig az arat, aki vet. Nem babra megy a játék, a magyar ember a maga ura akar lenni, azért dolgozunk, hogy a magyar ember is dolgozhasson. Sok beszédnek sok az alja és sok bába közt elvész a gyerek. De sebaj, még csak fél tizenkettő, éjfélig még bárhová betörhet, utána viszont már késő bánat, eb gondolat. Üzenem a múlt erőinek, az aggódóknak, az aggasztóknak: amelyik tyúk sokat kotkodácsol, keveset tojik, és viszont tréfából is lehet igazat mondani.
Azt kérdezte tőlem a kisunokám, apu, hod megy be?
Igen, ebből is látszik, hogy miközben a mi generációnk a múlt hibáinak a terheit nyögi, addig a jövőnk, gyerekeink és unokáink már nyitott szemmel néznek a világra, készen állnak a megújulásra a példátlan összefogás eredményeként. (taps) Hej, micsoda jövő ez! Csalánba nem üt a mennykő, aki fejen áll, az fejre áll, és tudja: hiába az ellenoldal, a múlt sötét árnyainak ármánykodása, akik elköltenék Dárius kincsét is, azt az én jobbkezemre bízom. Lehazudnák ők a csillagot az égből, de későn jövőnek csont az ebédje.
Sokat beszélek azokról, akik miatt az ország évtizedek óta nem tud lélekben és értelemben megújulni. És mondhatnák, igen, disznóra gyömbért ne vesztegess, én mégis azt mondom: két dudás egy csárdában nem fér meg, aki nem dolgozik, ne is egyék. Fogas ebnek való a csontrágás, és senki nem tudhatja, mi történik a falu határában. Ki elbízza magát, könnyen megszégyenül, de többet ésszel, mint erővel.
Hadd foglaljam hát össze mondandómat: a süllyedő hajót elhagyják a patkányok, de csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik, bár jobb kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni. Aki időt nyer, életet nyer, de ígéretekkel tele a padlás. Kinek milyen kalapja van, olyannal köszön, de a kerék is jobban forog, ha kenik. Mégsem hagyhatjuk tovább elburjánozni a korrupciót, ha a mi kutyánk kölyke hibázik is, nyomtató lónak nem kötik be a száját, nem lehetünk vele megbocsátók, hiába, hogy kutyaharapást szőrivel gyógyítják.
Száz szónak is egy a vége, búcsúzóul, erőt adóan csak azt mondhatjuk: igen, megújítjuk ezt az országot. Lassan, de kitartóan megújítjuk. Kemény fába vágtuk a fejszénket, de teher alatt nő a pálma, és nem magunk alatt vágjuk a fát (nevetés, taps), és mi látjuk a fától az erdőt. Az idei év a megújulás, a küzdelem, az újjászületés éve. Jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint, és ahol füst van, ott tűz is van.
Mi ezt a tüzet szítjuk, míg ellenségeink, a múlt emberei a füstöt látják. Ez ne vegye kedvünket, hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!
(Orbán Viktor Nemzetfőnek, a Nemzeti Ügyek Kormánya Első Emberének jubileumi, ötvenedik évértékelő beszéde a Hódmeződebreceni Vármegye székhelyén, a Nemzeti Együttműködés Napján, április 25-én)
