A tetőpontjára hágott az évek óta gyűrűző, buszsofőr-ellenállás módszerével burjánzó társadalmi tiltakozássorozat, és ma reggel, amikor már a marketingesek és pr-osok is csatlakoztak a munka jelentős lassítását eredményező demonstrációhoz, lényegében az egész ország lebénult. "Mindenki betartotta a szabályokat, ebből lett a baj" - így foglalta össze a CNN budapesti tudósítója az eseményeket.
A fővárosi BKV-buszsofőrök három négy évvel ezelőtti példája nyomán buszsofőr-ellenállásnak hívott tiltakozás 2009 óta a társadalom valamennyi minden területén fel-felbukkant, ahogyan egy ellenzéki politikus fogalmazott, "a futótűz hamu alatt lappangó parázsának kiszámíthatatlanságával és erejével". Elvileg egymástól független - bár egyes kormányzati politikusok szerint szervezett - csoportok kezdtek oly módon a munka ellehetetlenítésébe, hogy munkájuk elvégzése, és egész mindennapi tevékenységük során minden jogszabályt aprólékosan és maradéktalanul betartanak. A szabályoknak ez a következetes és maradéktalan betartása politikai és gazdaségi elemzők szerint akár az egész, évszázadok alatt a kiskapuk kereséséhez és megtalálásához szokott, balkánian fegyelmezetlen országot működésképtelenségbe döntheti.
Annak idején sokan azt várták, hogy a vasutasok lesznek az elsők, akik a buszsofőrök módszerét alkalmazzák majd tiltakozásul a MÁV átszervezése, a vonalak bezárása, a pénzcsapok részleges elzárása ellen. A mai napig nem tisztázott azonban, hogy ez valóban megtörtént-e. A vonatok ugyanis évtizedek óta késve közlekedtek, a takarításukat évtizedek alatt sem tudták megoldani, a nagyobb pályaudvarok pénztárainál évtizedek óta sokat kellett és kell várni - a munkalassítás tehát annyira a céges kultúra részévé vált, hogy immár ötödik éve vitatott, működik-e ilyesfajta demonstráció a vasúton, vagy sem.
Ahogyan azt sem tudni, hogy a hivatalok működése azért lassult-e le az utóbbi években, mert a sanyarú sorsú köztisztiviselők és közalkalmazottak még több jogszabályt átbogarászva dolgoznak. Azt tudni lehet, hogy a kereskedelmi dolgozók köreiben visszatérő szándék a jogszabályok maradéktalan betartatása, ám ez sokszor a BKV-snál is nagyobb akadályokba ütközött. Az akció ugyan sikeresnek tűnt, mert már a dolgozók rendszeres mosdóhasználati igénye is kezelhetetlen problémát jelentett, a munka közbeni pihenőidő és monitoridő betartatása pedig a legtöbb hipermarketet le is bénította, ám a munkáltatók szuperkontrollcsoportok nélkül is gyorsan lecsaptak, és tucatjával bocsátották el a dolgozókat, akik - bár több hullámban próbálkoztak - soha nem értek el átütő sikereket.
A nyugdíjasok viszont igen. Egyfelől elkezdtek élni minden jogukkal, így tömegesen utaztak a még közlekedő buszokon és villamosokon, ingyenesen jártak múzeumokba, amikkel szintén hatalmas káoszt okoztak. A tömegközlekedés egyébként is elviselhetetlen lett az utóbbi években: nem elég, hogy a sofőrök mellett most már a BKV valamennyi dolgozója következetesen betart minden jogszabályt, ezt teszik az utasok is. Így végeláthatatlan hosszú sorok kígyóznak a pénztáraknál jegyekért és bérletekért, miközben az Akácfa utcánál dühödt tömegek követelik egyfelől azt, hogy kifizethessék bírságaikat, másfelől azt, hogy a buszok, metrók és villamosok valóban a kiírt menetrend szerint közlekedjenek.
Nem jobb a helyzet az egészségügyben sem: milliós nagyságrendben bukkantak fel az ambulanciákon a maguknak rendszeres szűrővizsgálatot követelő magyarok. Közben, betartva a szabályokat, tömegek íratták magukat táppénzre már egy szimpla megfázással is, miközben viszont rokkantnyugdíjasok tízezrei kígyóztak felülvizsgálatra várva az illetékes szakbizottságoknál. Ezzel együtt egy csapásra megszűnt a hálapénz is, így az orvosok súlyos megélhetési problémákkal kezdtek el küzdeni, ám a Munka törvénykönyve szigorú előírása miatt nem vállalhattak korlátlan számú ügyeletet sem.
Úgy tűnt, az egészségkasszát csak költségvetési beavatkozással lehet megmenteni az összeomlástól, ám ekkorra addig feketén dolgozó és dolgoztató magyarok százezrei bukkantak fel az adóhivatalnál, hogy legalizálják a munkaviszonyt. Ezt viszont az APEH rendszere nem bírta el részben miután, immár ötödik éve, és egyre nagyobb erőkkel, ma már több mint ezer szakember bevonásával, fejlesztik a vagyonadókalkulátort, hogy az még a héten most már tényleg publikus lehessen. Csak az adótörvény többszöri módosításával, az adóeljárási határidők meghosszabbításával volt megoldható, hogy az adóhatóság ne sértsen törvényt, ezt a módosítás azonban - végre megfelelő tempóban eljárva - az Alkotmánybíróság támadta meg. A helyzetet a parlamentnek kellene megoldania, ám miután a képviselőválasztás pénzügyi szabályainak betartása miatt valamennyi párt csak 386 milliót költhetett, mindegyikkel szemben csődeljárás indult, így a parlament átmenetileg nem ülésezik.
A helyzet megoldását egyelőre a politikai elemzők sem látják. Egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy a történet egyetlen nyertese az az offshore-tulajdonban lévő tanácsadócég lehet, amely - megközelítőleg hat és félmilliárd forintos európai uniós támogatással - jogi információs szolgáltatóhálózatot indított, és fizetős online tartalomban is bemutatja, milyen iskolai végzettségű, állású, életkorú magyar állampolgárnak mire van joga. A cégről, amely az árbevételét három év alatt 143-szorosára növelte, az elmúlt napokban derült ki, hogy két kormánypárti képviselő birtokában van - ők ugyanis, betartva az összeférhetetlenségi előírásokat, maguk hozták ezt nyilvánosságra.
