Fordulatokban gazdag, különleges életének számos eddig nem ismert részletét lebbenti fel Földes László, alias Hobo, a magyar könnyűzene élő legendája, aki nyolcvanadik életévének betöltése alkalmából lapunknak, a Nemzeti Théma Extrának exkluzív interjúsorozatot adott. A művész a beszélgetések hosszú során elárulja, milyen kapcsolatban volt Faludy Györggyel és annak a mai napig bájos feleségével, Faludy Fannyval – aki Karafiáth Orsolyával hamarosan közös kötetet ad ki –, beszél arról is, milyen érzése volt kommunista családból származó lázadónak lenni a vérvörös és a puhuló diktatúra éveiben. Elmeséli, Allen Ginsberggel volt-e jobb üvölteni, vagy Szomjas Györggyel kutyulni, mesél Viszockijról, József Attiláról és arról, hogyan ismerte meg az akkor éppen kapolcsi javasasszonynak öltözött Mártha Istvánt.
A lapunkban holnaptól megjelentő sorozat legnagyobb érdekessége azonban egy 14 évvel ezelőtti történetről szól. Hobo elárulja, amit akkor még ő sem tudott: hogyan, milyen körülmények között kapta meg – áskálódó ellenzéki úgynevezett kritikusokat meglepő módon – a hazánkat üdvözítő jólétre szenderítő jólétbe emelő nemzeti elkötelezettségű Kormányunktól a Kossuth-díjat. Ebből a beszélgetésből egy részlet, kedvcsinálónak:
"– Akkoriban épp ott tartottunk, hogy a Hobo Blues Band elvégezte, amire létrehoztuk. A veteránokkal összekaptuk magunkat, egymás szemébe nézve, őszintén, mint a Tobacco Roadon vagy a Kőbányai úton, megmondtuk: kár az áltatásért, látszatból, nosztalgiából nincs tovább. Nem akartunk újra és újra elbúcsúzni, csak egyszer, de örökre. Ezzel én ki is szálltam az egészből, gondoltam, erőnléti edzéseket tartottam, hogy régi álmomat teljesítve, Morrison-kötetekkel a fejemen egyensúlyozva végiggyalogoljak a Route 66-en. – A micsodán? – A hatvanhatos úton. – Ja igen, ahol álltál dideregve, az árokparton ülve, nyáréjszakán, ugye? A művész itt kiborult, rövid időre, hangsúlyozottan rövid időre szünetet és inni kért, majd folytatódott a beszélgetés. – Szóval készültem a nagy lelki megtisztulásra, hogy tábortüzek mellett énekeljek ősi indián balladákat, ahogy azt gyerekkoromban is mindig. És akkor jött egy levél, hogy menjek el ide és ide, és ha nem gond, legalább tiszta legyen rajtam a farmer. Hát, ekkor kaptam a Kossuth-díjat. És tudod mi a nagy poén, barátom? Amit még nem mondtam el senkinek? – Micsoda? – Hogy én, az öreg, szakadt rocker, aki mindig lázadtam, egy szelíd, szolid, tiszteletreméltó keresztény úriember javaslatára lettem Kossuth-díjas. Ezt csak tavaly tudtam meg én is, amikor a Vadászat megjelenésének negyvenedik évfordulója volt, hogy az a Semjén nevű kereszténydemokrata fickó, az javasolt a kitüntetésre. És épp a Vadászat miatt, állítólag nagyon tetszett neki az a lemez, különösen a Vadászok bevonulása és a Vadászat alapelvei. Igaz, ahogy azóta gondolkodom ezen, és amit erről a fickóról hallottam, valamit félreérthetett."
