A magyar labdarúgásban több mint húsz éve nem látott bravúrt ért el a magyar utánpótlás válogatott, miután ezüstérmet szerzett a kínai U18-as (korábban U20-as) világbajnokságon. Bár a döntőben a világbajnoki címét másodszor megvédő Libéria simán, 3:1-re verte a mieinket, a magyar csapat jutott egyedüli európaiként a legjobb nyolcba, a felcsúti fociakadémián nevelkedett, 15 éves korában az Arsenal által leigazolt, jelenleg a finn élvonalba kölcsönadott Sztankovics Bennett pedig 6 góljával holtversenyben a torna gólkirálya lett a német Helmut-Yaya Obendingivel holtversenyben. A szakírók máris arról beszélnek, hogy a magyar utánpótlás válogatott sikere az utolsó U18-as vébén – jövőre már az U17-es korosztály jelenti a felnőttcsapatok közvetlen utánpótlását – egy új magyar aranygeneráció kialakulását vetíti előre.
Dzsudzsák Balázs volt szövetségi kapitány és Gera Zoltán MLSZ-elnök szerint a mai fiatalok az alapját jelenthetik akár már a 2042-es, 56 csapatos világbajnokságon való részvétel kivívására készülő csapatnak (a magyar felnőttválogatott, mint emlékezetes, 49 éve, 1986 óta nem vett részt világbajnokságon). A szakemberek szerint a már említett Sztankovics mellett az univerzális középpályás, Stoica Vasile, két védő, Pavlicsics Zorán és Nemes-Sziráky Bendegúz, valamint a magyar kapushagyományokat továbbvivő, a tornán két tizenegyest is hárító Oláh Brendon lehet a majdani felnőttválogatott meghatározó szereplője. Sokan méltatták emellett Wang Patrik játékát is, ám a szélvészgyors szélső még nem döntötte el, hogy a magyar vagy a kínai felnőttválogatottban kíván-e szerepelni.
Noha kétségkívül jó volt látni, ahogy a galambősz Sisa Tibor irányította magyar válogatott szerepelt a szingapúri tornán, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az elmúlt évtizedekben több aranygenerációnak kikiáltott korosztályról derült ki, hogy a felnőttek között nem képesek nemzetközi mércével mérve maradandót alkotni. 1984-ben Európa-bajnok lett a magyar ifiválogatott, ám tagjai -mások mellett Pintér Attila, Keller József, Kovács Kálmán, Fischer Pál, Zsinka János, Petry Zsolt – közül csak Kovács Kálmán tudott az 1986-ban világbajnokságra kijutott felnőttcsapat tagja lenne. Fischernek volt egy jó féléve az Ajaxban, de az amszterdami kispadtól csak a soproni csatársorig tudta leküzdeni magát. (A magyar példa egyébként nem egyedi, a 2007-ben döntős cseh válogatottból éppúgy nem lett semmi, mint az akkor negyedik Ausztriából vagy az 1997-ben bronzérmes Írországból, vagy az 1999-ben döntős Japánból).
Bő tíz évvel később, 1997-ben ismét világbajnoki résztvevő volt a magyar U20-as válogatott, amely három vereséggel tért haza. Az akkori csapatból a felnőtt válogatottban szintén csak néhány tudtak gyökeret verni, míg az ifivébén egyetlen, tizenegyesből lőtt gólunkat szerző Szili Attila számára az 1860 München jelentette a csúcsot (Füzi Ákos viszont legalább doktori címet szerzett). A légiósként bolgár bajnoki címmel és kupagyőzelemmel legsikeresebb Kabát Péter mellett az angol másodosztályig jutó Ferenczi István játszott tíznél többször a nemzeti tizenegyben a felnőttek között. Pedig a szint akkor sem volt túl magas, bár akkor még legalább - igaz, csúfos véget ért - pótselejtezőig eljutott a válogatott.
Az eddigi legjobb teljesítményt 2009-ben érte a magyar utánpótlásválogatott, az akkori U20-as korosztály Ghána és Brazília mögött lett harmadik. Abba a csapatba már a Liverpoolból, az olasz Bresciából és Bariból, valamint a Werder Bremenből is érkeztek játékosok, és mindenki azt várta, hogy lényegében ez a generáció juttatja ki a nemzeti tizenegyet a 2014-es világbajnokságra. Vagy a 2016-os Eb-re. De legkésőbb a 2018-as vébére. Azonban az elképzelések hiú reménynek bizonyultak.
A csapat már a 2012-es olimpia selejtezőin szenvedett, a játékosok egyre nehezebben tudták elviselni a rájuk nehezedő lelki nyomást. A magyar szakvezetés is követett el hibákat: volt olyan szövetségi kapitány - a neve nem fontos -, aki a 2010-es éveket a kísérletezésnek, a fiatalok kipróbálásának szentelte. Utódja csak egyesével építette volna be a fiatalokat, ám a felnőttek közé került tizenévesek nem találták meg a nekik megfelelő közeget. Többen később azt mondták, hogy túl korán lettek válogatottak, mások azt, hogy túl későn. Közben többeknek megtört a lendülete a külföldi csapatnál is: volt, akinek nyelvi nehézségei adódtak, amikor egy szezonon belül harmadszor adták külföldre, más arra panaszkodott, hogy az edzője utálja a magyarokat egy kilencvenes évekbeli budapesti lokálban elszenvedett attrocitás után.
A sportpályafutás kudarcának aztán személyes tragédiák egész sorozata lett az eredménye. Voltak, akik fiatalon szerzett nemzetközi kapcsolataikat kihasználva játékosmenedzserként próbáltak megélni, többen az edzői pályán próbálkoztak, de volt olyan fiatal, aki hamar felhagyott a labdarúgással, és az üzleti világban, a vendéglátóiparban helyezkedett el, volt, aki külföldön telepedett le. Több fiatalt megzavart a hirtelen jött hírnév, pénz és siker - legendák keringtek a fővárosi szórakozóhelyeken dorbézoló focistákról, volt, akit a pletykák szerint az apja szinte szó szerint visszapofozott abba a vidéki városba, ahonnan a pályafutása indult. Néhány fiatal tehetséget a média világa csábított el, volt, aki a Barátok köztben tűnt fel, volt, aki beszélgetős műsort kapott Gyárfás Tamás médiamogul akkoriban indult, kérészéletű új csatornáján. Többen nőügyeikkel kerültek a címlapokra, másokról azt beszélték, hogy az ital és a kábítószer rabjaivá váltak.
Biztos, hogy a mostani fiatalokkal ez nem történik meg – reagált az általa károgónak mondott hangokra a felnőttek kapitánya. Mint mondta, a magyar labdarúgás vezérkara minden körülményt biztosít a fiataloknak, hogy a lehető legmagasabb szintre jussanak felnőttként is. A játékosmegfigyelés kifinomult, sportorvosi háttérrel megalapozott rendszerének köszönhetően már a 6-8 éves gyerekek a legprofibb körülmények közé kerülhetnek, vagy a több mint hatvan intézményt jelentő fociakadémiai hálózat valamelyikébe, vagy a legnevesebb nyugati klubok akadémiáira.
Dzsudzsák Balázs ugyanakkor nem tudott arra a kérdésre válaszolni, miért nem sikerült ennek ellenére a magyar labdarúgásnak érdemi eredményeket elérnie az elmúlt évtizedekben. "Most azonban elindult valami a magyar labdarúgásban. Persze komoly dilemma a fiataloknak, hogy itthon maradjanak-e a nagyobb tétmeccsszám érdekében, vállalva azt a veszélyt, hogy beleszürkülnek a focivilágba, vagy meg merik-e méretni magukat a profivilágban, ahol gyakrabban kell a kispadot koptatniuk – de ha ebben a kérdésben jó döntést hoznak, akkor bizton reménykedhetünk abban, hogy a jövő útját fektették le ezek a fiúk" – mondta a szakvezető.