Kész, vége, befejeztem – ezekkel a szavakkal kezdte Márta István, a galambősz halántéka ellenére is örökifjú, energikus művész és művészetszervező ember a tegnapi sajtótájékoztatót. "A közép-bakonyi térség kulturális életét a nyolcvanas évek vége óta minden évben fáradságos munkával lendítem fel szinte önnön kezeimmel, elenyésző állami, költségvetési támogatással, és ezt most már nem bírom tovább csinálni" – mondta Márta, aki néhány éve kiszállt a fesztivál szervezéséből, majd nemrégiben, ahogy fogalmazott, "ifjonti lendülettel" vetette magát munkába.
Mint ismert, az egykor Művészetek völgyeként indult fesztivál sorsa az elmúlt tíz évben folyamatosan kétséges volt. A szervezők tartottak ott már Völgyfesztivált, a Művészetek után Bűvészetek, majd Füvészetek, majd – egy jelentősebb orvosisegédeszköz-gyár támogatásával – Fülészetek völgyét, aztán Fürkésszétek a völgyet, Új Művészetek Völgyét. A probléma azonban visszatérő volt, a szervezők folyamatosan a rendezvényeik nem kellő elismertségére, és az ezzel járó állami apanázs elapadására panaszkodtak. Márta szerint a pénzügyi kormányzat szűkkeblűségét jelzi, hogy a köcsögdudások, fafaragók, kőfaragók, balett-táncosok és népi ivókörök magas rangú kulturális programját nem emelték a Kiemelt Támogatású Állami és Európai Uniós Pénzszórási Alapba.
A völgyet, ha nem kapják meg az erre az évre kért, legszigorúbb önkorlátozással 899 millió forintosra lefaragott állami dotációt, talán, most-az-egyszer-utoljára-még megrendezik nonprofit alapon, veszteségesen is. De jövőre tényleg utánunk az özönvíz – zárta gondolatait Márta István.