És arra emlékszel, hogy a Sebők Vili milyen remek kis bekk volt? És arra, amilyen elegánsan a Véber játszott? És Tóth Norbira? – eként nosztalgiáztak Újpesten, a Törőcsik úti szurkolói klubban tegnap délután hatvanas-hetvenes éveikben járó lila-fehér szurkolók. Az egykor volt bajnokcsapatra, az 1998-ban aranyérmet szerzett gárdára emlékeztek annak apropóján, hogy most, ötven év után ismét az aranyéremért szállnak versenybe az Újpest várossá válásra óta idegenben piros-sárgában játszó fiúk.
Noha az elmúlt fél évszázadban az újpesti csapat híve – miként a klub vezetői, tulajdonosai, valamint a csapat játékosai is – szinte minden szezont komoly elvárásokkal, a bajnoki cím reményében kezdtek el, a hőn áhított aranyérem egyszer sem jött össze. Volt, amikor szó szerint egy banánhéjon csúsztak el – mint emlékezetes, 2029-ben az utolsó fordulóban hazai pályán először 2:1-re megverték a Ferencváros Unitedet, és így egy ponttal megelőzték az ősi riválist és a vele azonos pontszámmal záró Debreceni Polgári SC-t; vagyis csak előzték volna, hiszen a mérkőzésen az újpesti ultrák banánnal dobálták meg az FU mind a nyolc színesbőrű játékosát, így újrajátszás, és azon – zárt kapuk előtt – már egy sovány 0:0-s döntetlen, és így a harmadik hely jutott a csapat osztályrészéül.
73 pont, 6 pontos előny – ennyivel lett bajnok 1998-ban az Újpest, éppen az akkor még FTC-nek hívott ferencvárosi rivális előtt, úgy, hogy a legtöbb meccset nyerte és a legkevesebbet veszítette el: 34-ből 21-et, illetve 3-at. Azóta tucatnyi ezüst- és bronzérem jött csak össze, többször – a kétezres években háromszor, majd a kétezer-húszas esztendőkben is – úgy, hogy az utolsó fordulóig, fordulókig reménykedhettek Újpesten, hogy majd most.
Hát hogyne tudnám – mondja, és már sorolja is az ötven évvel ezelőtti bajnokcsapatot Miska bácsi, akinek szó szerint lila vér csörgedezik az ereiben, mióta hét éve minden megtakarított pénzét egy dns-átalakításra költötte. "A kapuban Szűcs, hátul Fehér, Sebők, Kiskapusi és Pető, elől Herczeg, Tóth Norbi, középen Véber, Jenei, Szlezák és Kozma, micsoda egy csapat volt" - fújja egy szuszra, és talán még a csapat akkori 62 góljának a szerzőit is fel tudná sorolni, ha kérnénk.
Csak akkor keseredik el, amikor a mostani csapatról kérdezzük. "Nincs itt már egy saját nevelésű fiú sem, hol vannak ezek az olyan egykori legendáktól, mint Fazekas, Törőcsik, Kovács Zoli, Rajczi vagy Vaskó?" A csapatba az elmúlt fél évszázadban jeles világcégek fektettek be milliárdokat, együttműködési szerződése volt a belga Anderlechttel és az angol WBA-val, az országban elsőként alkalmaztak belga edzésmnódszereket és Bundesligában bevált edzői székeket, ám a sikerek elmaradtak. Holott a kispadon nagy volt a jövésmenés, a később médiasztárrá vált Urbányi, a szövetségi kapitányként új magyar sikercsapatot építő Mészöly Géza, több egykori meghatározó játékos, de még az ismert Újpest-szurkoló Havas Henriket is megnyerték menedzsernek, ám hiába, ahogyan az aranycsináló Várhidi és az egykori MLSZ-elnök Kisteleki sem tudott újabb eredményeket elérni.
Most vagy soha – Szekér Dávid elnök (a csapat egykori középpályása) ezzel búcsúzott a szurkolóktól. Mióta a focit ismét tizenegyen játsszák, a csapatban most először lesz két saját nevelésű fiatal is, így az együttes várhatóan az alábbi összeállításban játszik pénteken, a bajnoki nyitómeccsen az 1912 Békéscsabai Jamina Frühwald-Kolbászfesztivál Előre FC ellen: Villalba – Chhaya Chhay, Szatmári, Budan, Kalungi – Olaru, Kollár, Orsós-Fektőy – Miszlimovics – Barta, Szemjanovics. A csapat edzője – aki iránt Szekér szerint komoly a klubvezetés bizalma, így először csak az ötödik fordulóban kell beszámolnia munkájáról – a komoly szakmai háttérrel és tapasztalattal rendelkező Sándor György lett.
